Az iskoláról

 

Az iskola 1993-ban kezdte meg működését magániskolaként, 88 zenetanuló növendékkel. Az első 5 év, a Harmónia Művészeti Iskola születése volt. Sokan hitték is, meg nem is, hogy vagyunk. Szüntelenül bizonyítani kellett a létünket, élettel, zenével kellett megtölteni induló tagiskoláinkat.
 

A második 5 év, az iskola arculatának kialakítása volt, a művészeti iskolává kiteljesülés időszaka. A zene mellett, teljes energiával beindult a néptánc és a képzőművészet, a zenetagozaton a régizenei és a népzenei törekvések. Egymás után jöttek az igények a falvakból a csatlakozásra.

A 10. évtől, érezhetően egy folyamatos minőségi fejlődés vette kezdetét. Mára egy magasan képzett, jól felkészült, lendületes tanári kara van iskolánknak, amelyben tanáraink tisztában vannak a művészeti nevelés fontosságával. Kodály Zoltán eszméje világítja be utunkat, mely szerint: 

“A művészet lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható.
Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a művészet világít be.”




















Dr. Barsi Ernő,  néprajzkutató, jelenlétével és tanításaival sok éven át kísérte iskolánkat, így írt a tízéves jubileum alkalmával iskolánkról:

“Soha nem volt nagyobb szükség a Harmónia Művészeti Iskola tevékenységére, mint napjainkban, amikor sajnos, egyre inkább kiszorul iskoláinkból a zene és a rajz, vagyis a művészeti, vele együtt az érzelmi nevelés, mert a nyelvek, a a biológia, a társadalomtudományok mellett nem marad rá idő.”

A zene hallani, a rajz látni tanít. Hasznukat, hiányukat minden tárgy megérzi. Nyelvet, helyesírást jobban tanul a vájtfülű. A művészeti órákon óriási szerepet kap az egyén érzelmi nevelése, képességeinek kibontása, egy olyan világhoz vezető út megmutatása, amelyen elindulva igazi értékekhez jut, sőt maga is létrehozhat értéket. A világ rejtett csodáira nyitja fel a szemet, a belső látást és a kreatív készségeket fejleszti, elvezet a harmóniára. A harmónia, ami megtanít egymásra figyelni, megmutatja, mi a szép és mi a még szebb, mi az, ami közösséget formál, kamara-csoportokat, tánccsoportokat, népzenei együtteseket hoz létre.
 









Az alapfokú művészetoktatás keretében folyó művészeti nevelés alkalmat ad, az érdeklődő és fogékony növendékek képességeinek a fejlesztésére, biztosítja a jártasság megszerzését és gyakorlását. A művészeti nevelés személyiségformálás a zenén, a táncon keresztül, ezáltal e művészetek megszerettetése és művelésükre való igény kialakítása akár amatőr, akár profi szinten, kinek-kinek képességei alapján.

Feladatunk, hogy céljaink elérése és megvalósítása érdekében biztosítsuk azt a szakmai hátteret és pozitív intézményi légkört, amelyben a nevelőmunka hatékonyan folyhat. Iskolánkban emberközpontú, humánus légkört kívánunk biztosítani, ahol növendékeink biztonságban, jól érezhetik magukat.

Szeretnénk, hogy növendékeink ne csak intellektuálisan, hanem lelkileg is gazdagodjanak a választott művészeti ág által, fejlődjön személyiségük és jellemük. Tanuljanak meg koncentrálni, amit tudnak, azt bátran mutassák meg mindenkinek. Szeretnénk megtanítani a kitartást, a lelkesedést, még a bátorságot is. Megtanítunk játszani, dolgozni, valamint alkalmazkodni. Ezek a dolgok nemcsak a hangszerjátéknál, vagy a táncnál szükséges, hanem az életben is.  

Próbálunk példát mutatni növendékeinknek. Hiszen, ez a szép magyar szó, hogy növendék, azt jelenti, hogy nő, nődögél, s talán olyan lesz, vagy legalább hasonló, mint én. S ha jó tanár vagyok, akkor akár még nagyobbra is nőhet, mint én. A művészet által kapott lelki gazdagságot meg kell osztani másokkal, hogy mások is gazdagodjanak belőle. E lelki gazdagság a legnagyobb ajándékok egyike életünkben.

A művészet szeretetének fontosságát más is felismerte,  most a múlt században élt Apáczai-díjas neves pszichológustól, Hermann Alice-től idéznék:

“Aki szereti a szépet, az életet szereti. Az igazi művészet szeretete - akár zenében, akár versben, akár képekben találja meg valaki - igényességre nevel. Vajon nem ez-e az a vezérszólam, ami az egész életet helyes útra tereli? Igényesség önmagunkkal és másokkal szemben, igényesség a munkában és emberi kapcsolatainkban.” 

Takács Szilvia
igazgató


 

A Harmónia nevet viselő művé-szeti iskolát alapító Takács Zsolt feleségével és munkatársaival nem csupán egy zenét oktató iskola-hálózatot hozott létre, hanem olyan intézményt, mely régiónyi területen munkálkodva, a művészet minden jelentős ágára kiterjedő tevékeny-ségével igyekszik „teljesebb embe-reket”, s hazájukért is „érző”, érette tenni is akaró jövő nemzedéket nevelni.

Már Kazinczy Ferenc is vallotta, s írásában is megfogalmazta többek között egy 1810 március 28-án kelt levelében: „Mely bölcs volt a görögök nevelése, kiknél muzsikát tudni, s honért érezni oly szükség volt, mint nálunk tudni a deák (azaz latin) grammatika törvényeit”. S ha nem két évszázaddal ezelőtt, hanem napjainkban írja, bizonyára így fogalmazta volna: „…mint nálunk számítógépet kezelni”.

Soha nem volt nagyobb szükség a Harmónia Alapfokú Művészeti Iskola tevékenységére, mint napjainkban, amikor sajnos, egyre inkább kiszorul iskoláinkból a zene és a rajz, vagyis a művészeti, vele együtt az érzelmi nevelés, mert a nyelvek, a biológia, a társadalomtudományok, s a természettudomány mellett nem marad rá idő. Pedig, amint Kodály Zoltán írja: „ Van-e hatalmasabb segítő eszköz homályos, zavaros képzetekből határozott, tiszta fogalmakig eljutni.” A zene hallani, a rajz látni tanít. Hasznukat, hiányukat minden tárgy megérzi. Nyelvet, helyesírást könnyebben tanul a „vájt fülű”. Élő nyelvünk eldurvult, mert nincs kiművelt hallásunk. Életünk látható formái-ban sok a rút, mert látásunk kiművelése fogyatékos. Közismert a jó hallásúak érzéke a matemati-kához. Még a testnevelésre is hasznosabb a fegyelmezett ének, mint a kézenállás. Nem lehet teljes ember, akinek nincs érzéke a művészetekhez. Csonka ember az és üres az élete, bármily gazdag külsőleg. S ne csodálkozzunk azon, hogy az ilyen emberek képtelenek „honért érezni”.

Ezen a hiányosságon igyekszik segíteni a Harmónia Alapfokú Művészeti Iskola. Munkássága nem csak a szokásos hangszeres zene-órák adásából áll, hanem ennél jóval többet nyújt. Zene és néptánc segítségével valóban a „teljes embert” neveli. Nagy súlyt helyez az együttes muzsikálásra, mely legha-tásosabb eszköze a muzikalitás fejlesztésének. Reneszánsz furulya,- Bogláros népzenei együttesük a régi klasszikus zene értékeinek, s a magyar népzenei hagyományoknak ápolását szolgálja. Tanáraik kiváló pedagógiai érzékére vall, hogy részt vesznek növendékeik közös muzsi-kálásában.

Néptáncosaik a magyar tánc-hagyományok művelésével nemcsak „honért érezni” tanulnak meg, hanem határainkon belüli, s azokon kívüli szerepléseikkel híveket szereznek a magyar kultúrának. Mondanom se kell, hogy milyen felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tesznek a magyarságnak azzal, hogy Spanyolországtól Olaszor-szágon át Lengyelországig sok-sok emberrel ismertetik meg táncaikkal a magyarság értékeit, igazi arcát. Mert ugyancsak Kodály Zoltán szavaival: „…ezen keresztül is jobban tudják meg, amit oly rosszul tudnak, hogy mi a magyarság”.

Szélesedjen, terebélyesedjen a Harmónia Alapfokú Művészeti Iskola munkássága, s szolgálja magyar-ságunk, rajta keresztül az egyete-mes emberi műveltség ügyét.


Dr. Barsi Ernő

néprajzkutató